Botrányba fulladt a vállalkozók találkozója az állami intézményekkel

Közröhej és közfelháborodás tárgyává tette a prefektúra által a vállalkozók és az állami intézmények között szervezett találkozót Szatmár megye legnagyobb munkaadója. A ritkaságszámba menő civilizált pillanatok némelyikében a román törvénykezés visszásságairól ejtettek szót a jelenlévők.

Egy hónappal az első ilyen jellegű találkozó után a második megbeszélésen Eugeniu Avram prefektus csalódottan és szemrehányóan jegyezte meg, hogy ezen idő alatt egyetlen konkrét témajavaslatot sem tettek sem a vállalkozók, sem az állami intézmények vezetői. Noha szeptember úgy tűnt: rengeteg a megválaszolatlan kérdés.

Adina Filip, Területi Munkaügyi Felügyelőség és Gheorghe Tilibasa, a Megyei Munkaerő-foglalkoztatási Ügynökség igazgatóinak rövid beszámolója után a hallgatóság figyelmét Vasile Lucut, Szatmár megye legnagyobb munkaadója (3800 alkalmazottat foglalkoztat) vonta magára. A vetési húsfeldolgozó tulajdonosa ordináré stílusban mocskolt mindenkit, aki nem értett vele egyet, többek között analfabétának, inkompetensnek jellemtelennek nevezve Filipet, Tilibasát, Daniela Culicot, a Kereskedelmi Kamara vezetőjét és Cristian Sasu alprefektust. Utóbbi, aki korábban még mint a Területi Munkaügyi Felügyelőség vezetője került összetűzésbe Lucuttal, idő után elhagyta a termet mondván: sokkal jobban tiszteli a jelenlévőket annál, hogy ezt a minősíthetetlen szitokáradatot tovább hallgassa.

Lucut egyedüli beszélőpartnere Ioan Nistor volt, akire a Megyei Tanács előző mandátuma idejéről emlékezhetünk. Az akkor a PDL színeit képviselő tanácsos minden ülés végén őrületbe kergette kollégáit sületlenségeivel.

A mocskolódás-áradat közepette nehezen lehetett megérteni, hogy pontosan mi is a baja Lucutnak. Az egyik textilipari vállalkozás vezetője végül „szinkronizálta" a „szalámikirályt": mindhárman (Nistort is beleértve) azt kifogásolták, hogy a rendelkezésre álló munkaerő silány minőségű Szatmár megyében (az első találkozón is szót ejtettek róla), ráadásul nem is akarnak igazából dolgozni. Kifogásolták továbbá, hogy a Megyei Munkaerő-foglalkoztatási Ügynökség alkalmatlan munkavállalókat küldözgetnek hozzájuk és kérték Avramot, járjon közbe egy olyan törvénymódosítás ügyében, amely lehetővé tenné, hogy az Ügynökség ajánlólevéllel ellátott munkavállaló-jelölteket küldjenek hozzájuk.

Tilibasa, már amikor egyáltalán szóhoz jutott, elmondta, a munkanélkülieket csak képzettségük szerint osztályozhatják, képességeik vagy jellemük szerint nem. Filip arra hívta fel a figyelmet, hogy minden alkalmazónak jogában áll, hogy ajánlólevelet kérjen az illetőről.

A három vállalkozó azt is kifogásolta, hogy a munkaadóknak semmilyen jogi lehetőségük nincs eljárni egy munkavállalóval szemben, amennyiben az úgy dönt, hogy felbontja érvényben lévő munkaszerződését és felmond. Az érem másik oldala viszont, hogy a vetési vállalkozó a labdarúgásban ismert „a legjobb védekezés a támadás" elvét látszott alkalmazni ebben az esetben is, hisz amint azt Tilibasa elmondta, a tavalyi esztendőben több, mint száz ellenőrzött cég közül csak négyet voltak kénytelenek megbüntetni - közte a legendák szerint nem túl alkalmazott-barát húsfeldolgozó vállalatot.

A kerekasztal-beszélgetés másik (és főleg másként) komikus pillanata az volt, amikor az egyik vállalkozó (aki a későbbi minősíthetetlen hangnemben tett megjegyzéseket hallgatva el is hagyta a helyiséget) kérdésére válaszolva Filip elmagyarázta: a jelenleg érvényben lévő román törvények kimondják, hogy a 21 főnél több alkalmazottat foglalkoztató cégek esetében a munkaadónak kötelező tárgyalást folytatnia a munkavállalók képviselőivel a kollektív munkaszerződés feltételeiről. A törvény ugyanakkor azt „elfelejti" kötelezni, hogy meg is kell állapodniuk!